A testvériség örökké tart, olvasható a skandináv krimi borítóján. A bécsi testvériség emléke örök, a múlt nem engedi, és nem hagyja nyugodni a jelent. Könyvajánló
Ingar Johnsrud első könyve a Követők, amely egy trilógia első darabja és már itt az elején érdemes kiemelni, olyan történettel van dolgunk, ami odaragaszt a fotelhez és a legszívesebben egybe kiolvasnánk az egészet, sőt a trilógia többi részét is jó lenne már a fotel karfáján tudni.
A helyszín Oslo, Norvégia. A főszereplő Fredrik Beier, egy eltűnési ügyben kezd el nyomozni, az ismert politikusnő lányát kell megtalálnia. A nyomozás viszont hamar nagy nyilvánosságot kap, amikor az Isten Fénye elnevezésű vallási szekta több tagját is lemészárolják. Ennek a szektának tagja Annette, a politikusnő lánya. A nő nincs a halottak között, viszont eltűnt a többi társával együtt.
Megindul a hajsza a kegyetlen gyilkos után. Beiernek nem kell egyedül nyomoznia, nyomozótársa Andreas és a fiatal Kafa is segít kideríteni, mi is történt valójában. De ehhez nem elég megoldani csak ezt a gyilkossági ügyet, a nyomok, az okok a múltba vezetnek.
A könyv két szálon fut, egyik a jelen és Beierék nyomozása. A másik meg a múlt, a második világháborút megelőző rövid, de már igen baljós időszak egészen 1943-ig. 1937-ben megalakul a Bécsi Testvériség, egy olyan társaság, amely fajkutatással foglalkozik. A csoport, a testvériség ugyan feloszlik, amikor kezdenek eldurvulni a dolgok, de a vezetőjük, Elias Brinch a világháború és a hadifogolytáborok adta lehetőséget kegyetlenül és erkölcstelenül kihasználja a kísérleteihez.
Ingar Johnsrud szereplői nagyon valósak, személyes problémákkal küzdenek, családi és munkahelyiekkel egyaránt. Nem tökéletesek, vannak hibáik, szenvednek miattuk, de a hitük a jóban, a munkájuk és az igazság iránti elkötelezettségük miatt, igazi hősökké válnak.
A norvég közeget is teljesen átjárja a bevándorlókkal szembeni idegenkedés, sőt nem titkolja Johnsrud az északi országokban tapasztalható erős ellenszenvet feléjük. Nincs egyszerű dolga Kafának sem, ha el akarja fogadtatnia magát, hiszen egy már régóta jól összeszokott csapatba kerül, ráadásul fiatal, nő és még muszlim is. De természetesen Beier és Kafa között hamar kialakul a rokonszenv, ha nem így lenne, akkor fontos mozgatórugóját veszítené a történet.
A szereplők gyorsan elképesztően izgalmas kalandokba kerülnek, már-már hihetetlen titkokra derül fény, de a történet még sem lépi át a határt, hihető minden mondat.
Annak ellenére, hogy egy trilógiának az első részéről van szó, az író ad egy lezárást már ennek a könyvnek is, vagyis az elolvasása után nem érezzük magunkat átverve. De azért természetesen tökéletesen hagyja nyitva a folytatás lehetőségét, éppen annyira, hogy el akarjuk olvasni a következő részt is, hogy még mélyebben merüljünk a borzalmas múltba, ami továbbra is élő, mert vannak dolgok, amiket sosem sikerül végleg eltemetni, mindig ott mozog a mélyben és keresi a lehetőséget a kitörésre.
Molnár Gábor