A 20. Jack Reacher könyv ajánlója
Lee Child újabb Reacher könyve a szokottnál talán lassabban bontakozik ki, mint egy western történet, úgy indul. A hős leszáll a vonatról egy érdekes nevű, de unalmasnak tűnő városkában és találkozik egy nővel, aki nem őt várta.
A történet nagyon távolról indul, mivel egy olyan ügyet kell megoldania Reachernek, amiről azt sem tudja, miről szól, még az egyetlen információforrás is eltűnt, nyoma veszett, hiába várnak rá még napokig. Szokásához híven megérzi, érdemes itt maradnia egy picit és segíteni a nőnek, akiről hamarosan kiderül, volt FBI ügynök és jelenleg magánnyomozóként dolgozik. De nem csak a nő miatt marad és szakítja meg magányos vándorlását, hanem a kíváncsiság is hajtja: meg akarja tudni, miért követik és figyelik minden mozdulatát, mióta a városba érkezett.
Reacher és Chang között természetesen első látásra fellobban némi szerelem. Sőt a Reacher történetekhez képest talán több is, de azért nem kell megijedni a rajongóknak, Child nem csinált az utóbbi években oly divatos erotikus történetet a krimiből.
Viszont, amilyen unalmasnak tűnik a városka, annyira brutális titkot rejt. Reacherék elképzelhetetlenül vad dolgokba bonyolódnak, igazi kemény krimi ez is, mint a legtöbb Reacher sztori. A majdnem két méter magas főhősünk emberére akad, de senki sem lehet olyan kemény, mint ő, mert különben vége lenne a sorozatnak…
A Néma város, a szokottnál több romantika mellett, a megszokott feszültségekkel teli történetet tartogatja, rengeteg utazással, hőseink bejárják a fél Egyesült Államokat, miközben bérgyilkos üldözi őket, elmerülve a modern kor technikai lehetőségeit kihasználó sötét üzelmekben.
A huszadik könyv után sem lehet megunni Jack Reachert, főleg úgy, hogy hősünk nem maradt teljesen a múlt évezredben, követi a technika fejlődését is, bár inkább vicces nézni, hogyan szenved egy mobiltelefon adta lehetőséggel. Vagy talán éppen inkább ezért tűnik emberközeli hősnek, aki továbbra is képes magányosan lovagolni a lenyugvó nap narancssárgás, aranyszínű, giccsesen rózsaszín végtelenségébe. Vagy néha képes a keménységéből engedni, bár az elveiből sosem, és közel engedni magához egy nőt, mert még Reachernek is szüksége van a társaságra. Még ha nem is az élete végéig, talán nem addig, csak egy-két napra, vagy talán hosszabb időre is, mert vannak dolgok, amiben már Reacher sem mindig olyan száz százalékig biztos.
Molnár Gábor