Katonai sci-fi az izgalmasabb fajtából
Az Agave Könyvek szerencsére megszerezte Kloos könyveinek kiadásának a jogát. Jó olvasni olyan katonai sci-fit, ami hitelesnek tűnik, hiszen egy katonai múlttal rendelkező ember írta, de közben szerencsére a jövőben játszódik, így egy kicsit el lehet távolodni a mindennapjainkat körülvevő háborúktól, aminek a hírei, képei csak úgy özönlenek ránk a tévékből, újságokból, internetről.
A történet valamikor a jövőben játszódik, amikor a földön az emberek óriásvárosokban élnek, a kevésbé szerencsés többség meg gettókba szorul, óriási szociális épületekbe, ahol már az undorító szociális kajának is örülnek. Itt nincs senki sem biztonságban, amikor kilép a lakásából, de talán még ott sem, a rendőrség meg mindenkit vegzál, ha indokot talál rá és azt mindig lehet találni. Nem egy szép jövőt fest le Kloos. Andrew Grayson is menekülni akar innen és erre az egyetlen lehetőség számára a katonaság.
Az emberiség már felfedezte az űrt, kezdi belakni, de még rengeteg az ismeretlen terület. Grayson álma, hogy elmeneküljön a nyomorból, el innen erről a földről, ki a világűrbe, de természetesen nem olyan egyszerű ez, mint gondolná. Előbb át kell esnie a kiképzésen, amin jó sokan lemorzsolódnak, kemény erőpróba, majd utána derül ki, hogy milyen egységbe kerül, milyen kihívás vár rá. Olyan, amilyet szeretett volna, vagy valami teljesen más.
A Frontvonalakat előszeretettel hasonlítják John Scalzi Vének háborúja című könyvéhez. Körülbelül annyiban lehet csak, hogy mind a kettő a jövőben játszódik és háborús. Scalzi története inkább politikai vonalon erős, játékosabb, viccesebb történet az izgalmak ellenére is. A Csillagkapu érzetet hozza. Kloos könyvében, a Frontvonalakban, tényleg egy katona életét követjük. Nem nagyon gondolkodik az utasításokon, megszenvedi azokat, próbálja túlélni a helyzeteket. Átérezni, mennyire fontos a számára a csapatba tartozás és a hűség a társak iránt. Az persze természetes, hogy Andrew nem ügyetlen fickó, és ahogy halad előre a történet, egyre inkább megismeri az őt körülvevő világot.
Kloos nagyszerűen szövi a szálakat, nem véletlenül arat sikereket a stílus szerelmesei között és a Frontvonalakban sem ragad le egy szinten, mindig hoz valami újat. Bár, ha nagyon szőrszálhasogatók akarunk lenni, akkor érezni, hogy hol lépett ki az író a komfortzónájából, hol csúszott el egy kicsit a stílusa, hol lett egy kicsit komolytalanabb. De a lényeg, hogy egy tök jó háborús sci-fivel van dolgunk, aminek várjuk a folytatását, mert kíváncsiak vagyunk, hogy viszi tovább a felépített világát. Milyen meglepetések várnak még Andrew Graysonra, aki minden helyzetben él az adódó lehetőségeivel. És természetesen arra is kíváncsiak vagyunk, hogyan alakul a kapcsolata Halleyvel, akivel a legnehezebb pillanatokban is kitart a szerelmük.
Molnár Gábor