A Westworld egyelőre tényleg nagy durranás, három rész után is csak ámulunk a színészi játékon és felépített világon
Az előzetesek alapján nagyon nem vártam a Westworld című új HBO sorozatot. Annyi jót mondtak róla, meg annyira túl volt hype-olva a dolog, hogy inkább ellenszenvessé vált a kezdésre.
Aztán természetesen megnéztem az első részt, hiba lett volna lemaradni a mesterséges intelligenciával megáldott, teljesen valósághű robotokkal benépesített „vidámpark” életéről. Szerencsétlen robotoknak csak egy dolguk van, az óriási vadnyugati világban, szórakoztassák a fizető vendégeket. Különböző narratívák alapján lehet csatlakozni fejvadásznak, lehet betérni a kocsmába, ahol a kupleráj leányai mindent megtesznek a vendégek szórakoztatása érdekében. A vendégek bármit megtehetnek és sérthetetlenek. Kábé úgy derül csak ki, hogy ki a valódi ember és ki robot, hogy a robot meghalhat, az ember meg nem. A Westworld világa óriási, de ismétlődnek benne az események, előre megírt történetek alapján, ezért félni lehetett előre, mennyire lesz ez unalmas, mennyire képesek ezen változtatni a sorozat alkotói, hogy ne legyen érdektelen a sztori.
Már a harmadik résznél járunk és még mindig sok van benne, bár nem tudni, hogy hova szalad majd ki az öntudatra ébredő robotok története, de az biztos, hogy nagyon jól alakul a történet, nem unalmas egy pillanatra sem és a szereplők is fantasztikusak. Az HBO olyan jó karaktereket nyert meg a főszerepekre, mint Evan Rachel Wood, Anthony Hopkins, Ed Harris, James Marsden, Thandie Newton, Jaffrey Wright, vagy Luke Hemsworth (Chris és Liam Hemsworth öccse…)
A történet amúgy Michael Crichton, Feltámad a vadnyugat újragondolása. Az 1973-as filmben Yul Brynner volt a főszereplő.
Egy sorozattól meg továbbra is nehéz megszokni, hogy van olyan színvonalú, mint egy mozi film és szerencsére a Westworld is megugorja a szintet.
mg