Jeff VanderMeer, Borne személyében, olyan lényt alkotott, akitől félhetünk, és akit félthetünk, mint a gyermekünket. Könyvajánló.
A nem is olyan távoli jövőben, egy háború után, minden romokban hever. Pillanatképeket kapunk visszaemlékezésként, hogyan dőlt össze minden, amit most ismerünk, hogyan kellett gyermekként Rachelnek menekülnie és új otthont találni a szüleivel. Hogyan került egy porig rombolt városba, amit egy Mord nevű medveszerű lény ural, hogyan bújnak a Mágus elől, miért lakik egy barlangszerű lakásban Wickkel és a legfontosabb, hogyan ismerkedett meg Borne-nal.
A felnőtt Rachel guberálásból él, a régmúlt maradékait kutatja, élelmet, használható tárgyakat keres, biotech dolgokat, amikkel életben tud ő és a barátja, Wick maradni. Veszélyes, amit művel, mivel a többi guberáló is ugyanazt keresi, az élelem, a romlott konzervek, életet jelentenek a számukra és készek elvenni a másik életét is érte.
Rachel nem akar tartozni egy társasághoz sem és ez veszélyekkel jár, hol a medveszerű Mord, hol a Mágus és emberei elől kell menekülni, de Wickkel tökéletes búvóhelyen élnek. Kérdés, hogy meddig maradhatnak, meddig tudják megvédeni a titkaikat és az otthonukat, a végső leszámolás közeledtével, mert vagy Mord, vagy a Mágus, vagy ők, vagy senki sem marad élve.
Egy nap az idillinek (nem) mondható állapotot megzavarja valami. Rachel egyik útjáról egy ismeretlen pici élőlénnyel tér vissza, a Borne nevet adja neki. Wick talán tudja mi az, vagy legalábbis sejti. A kutató szétszedné, megvizsgálná, de bízik Rachelben, annyira legalábbis igen, hogy hagyja a lányt és nem veszi el tőle a lényt.
Még akkor sem, ha tudja, ezzel végleg megváltozik minden.
Borne növekszik, tanul. Mindent meg akar ismerni. Rachel tanítja, neveli, vigyáz rá, mint a gyermekére. Még akkor is, ha tudja, érzi, hogy Borne veszélyes. De nem tud és nem is akar ellene tenni. Gyönyörteljes félelemmel figyeli Borne fejlődését, növekedését és ismerjük meg mi is egyre jobban a barlangot körülvevő világot, a város romjait. Ismerjük meg Rachel múltját. Ismerjük meg Wicket és a biotechnológiával kísérletező Vállalatot, aminek a romjai között még élnek emberek, és aminek óriási szerepe van a városban kialakult helyzetben.
Vandermeer egy különleges posztapokaliptikus világot teremtett, reménytelen helyzetben élő emberekkel, biotechnológia által módosított emberszerű lényekkel, vagy csak biorobotokkal. Egy olyan zárt környezetet, melyen még átsejlik a mi világunk gyönyörűsége, amit már nem érhetnek el, mert valakik nagyon elrontottak mindent, mert valakik tönkretették azt, amit ma szeretünk, vagy nem tisztelünk eléggé.
Egy folyamatos elmúlás története, amiben végig csak reménykedhetünk, hogy történik valami jó, csak nem látjuk, miért lenne jó Borne, vagy bármi más. Hogyan lehetne abból a szörnyű és emberi módon élhetetlen világból valami újat teremteni.
VanderMeer olvasmányos könyvet írt, a Borne egy pillanatra sem unalmas, szól a hűségről, a bizalomról és a kitartásról. Egyszerre félelmetes, már-már horrorisztikus elemek közepette ír egy különleges anyaságról, egy ember és egy idegen lény között kialakult viszonyról. Az elengedésről, ami egy szülőnek sem könnyű és egy gyermeknek sem egyszerű feldolgozni azt, amikor érzi, kinőtte azt a világot, amibe belenőtt. Amikor érzi, hogy valami más, mint aminek tartják. Amikor titkokat rejt, mert nem akar szomorúságot okozni annak, aki a világot jelenti a számára.
Borne egy jól megírt sci-fi, nincsenek unalmas leírások, mindig történik valami és egyszerűen nincs menekvés, a vége gyorsan közeledik, olyan váratlanul, mint ahogy Borne felbukkant.
Molnár Gábor