Mire használja a jövő hanyatlófélben lévő emberisége az időt? Arra, hogy kirabolja a múltat. De hogy elér-e vele valamit, az Időrablóból kiderül.
James Griffin-Mars egy időugró, egy kronotop, a KronoCom nevű vállalat alkalmazottja és kiégő félben van. A 25. század egyszerre elképesztően fejlett, és egyszerre nagyon elmaradott. A lerombolt Föld egy nagy nyomortanya, a világ bolygóinak egy része meghódítva, de ez a világ haldoklik, a múlt tudományos eszközeire, energiáira van szüksége. A kronotopok feladata, hogy a múltba visszajutva szerezzenek meg olyan tárgyakat, amik a jelenükben fontosak, amik készek lehetnek fenntartani valamennyire a hanyatló társadalmat.
James az egyik legjobb kronotop, aminek meg is van a veszélye, kezdi egyre nehezebben viselni az időugrásokat. A szervezete és a pszichéje leépülőben, az alkohollal is megvannak a problémái, és lassan az öngyilkosság gondolata kezdi megbéklyózni, mint több sorstársát is, akik nem tudták kivárni a nyugdíjaztatásukat. Mikor már nagyon elege lenne az egészből, mesés ajánlatot kap: ha elvégzi a feladatát, akkor hamarosan álmai bolygóján élheti a gondtalan életének hátralévő részét.
Nem spoiler, de James olyat tesz, mikor meglátja Elise-t a múltban, amivel felrúgja a szakmájának alaptörvényeit és ezzel a saját jövőjét is veszélyezteti. Ekkor még nem tudja, önkéntelenül is, de talán megoldást talál a megsemmisülés felé tartó világának.
Chu jól felépített sötét világot alkotott, aminek egyik alapja az időutazás, amelynek a szabályrendszere egyszerű, de még is keretet ad a könyvnek, nem lehet csak úgy össze-vissza repkedni a múltba és megváltoztatni azt. Az Időrabló egy kalandregényes science fiction. Nem is igazán katonai, de nem is az a megátalkodott tudományos sci-fi. A kettő között egyensúlyozva keresi az arányokat és inkább egy jövőben játszódó kalandregény, ami miatt szélesebb rétegeket is megérinthet, nem csak a zsáner rajongóit. Vannak nagyon jól felépített jövőbeli eszközök, amikkel harcolni is lehet, de egyúttal túlélni a nem feltétlenül emberbarát világot. Van benne társadalomkritika, amit a jelenre is ráhúzhatunk, hiszen olyan dolgokról ír, amik a jelenlegi emberek mozgatórugói is. De van benne szerelem is, romantikus szál nélkül nem lenne hova fejlődnie a hősünknek. Na meg fanyar humor is fűszerezi a történetet, amivel kicsit feloldja Chu a világának reménytelenségét.
Mivel folytatásos történetről van szó, kicsit furcsák az arányok az Időrablóban. Az eleje nagyon pergő, majd mikor James üldözötté válik, kicsit ritmust vált, meglepő módon éppen akkor, amikor lenne ki elől menekülni, az addig gyors és kalandos sztori visszább kapcsol. Sokkal jobban megismerjük a Földet és a múltját, ami jelen esetben az olvasó egy elképzelt jövője. Megismerünk egy közösséget, amely képes fennmaradni ebben a sötét és nyomorgó földi létben. James küzd a szerelem érzésével, amit előtte még sosem érzett, rájön, hogy mire képes azért, hogy életben maradjon egy olyan helyzetben, amikor már nem önmaga a legfontosabb a számára, hanem egy másik ember, vagy egy másik közösség. Közben egyre inkább elveszíti a valóságtudatát, a múlt szellemei úgy járnak körülötte, mint az élők. A folytatásnak köszönhetően lesz tér morális kérdésekkel foglalkozni, viszont keményen érinti az olvasót, hogy nincs vége a történetnek, mikor leteszi a könyvet, sőt, ez csak az előjáték volt.
Jó hír, hogy jövőre érkezik a folytatás!
Molnár Gábor